Hitler lett a példaképem-Gabi története

Mielőtt megismertem Jézus Krisztust, már nagyon benne voltam a világ dolgaiban. Ez akkor kezdődött el, amikor apukám meghalt. Akkor 16 éves voltam. Tanulni nem szerettem, dolgozni nem volt kedvem, így lopásból és betörésből éltem. Apukám halála nagyon letört és semmi sem érdekelt. Így éltem, amíg a rendőrség felfigyelt rám és két évre intézetbe kerültem. még azelőtt punk lettem, elkezdtem inni és kábítószert próbálgatni. Ebben az irányzatban nem sokáig maradtam meg, mert még vadabb mozgalomba kerültem, szkinhed lettem és még nagyobb lázadás nőtt fel bennem. Nem csak a sötét bőrű embereket gyűlöltem, hanem a fiatalabb bandák közül mindenkit, aki nem volt szkinhed. Hitler lett a példaképem. Ezt nem divat szerint csináltam, hanem nagyon komolyan gondoltam. Elhatalmasodott bennem a gyűlölet és még jobban kezdtem inni, verekedni. A rendőrségen szinte családtagnak számítottam, annyira ismertek. Nagyon hírhedt lettem. A tévében nagyon sokat beszéltek rólunk, sőt még könyvet is írtak a bandáról. Elég fiatalon, szinte mindenen keresztülmentem. Egyedül börtönben nem voltam, csak az előszobájában, a rendőrségi fogdán egy hónapig, elsőrendű vádlottként. Amikor kiengedtek, folytattam tovább ezt az életet. Már nem verekedtem, de kis híján alkoholista lettem. Azért szerettem inni, mert amikor berúgtam jó fej voltam mások szemében. Nagyon hiányzott, hogy elfogadjanak és szeressenek, de mindig csak csalódás ért. A világban mindenki kapni akart, de adni nem, ezért én sem kaptam szeretetet.

Kezdtem nagyon-nagyon magányos lenni és sokat gondolkodtam azon, hogy van-e értelme az életemnek. Minden céltalannak tűnt, ezért sokszor meg akartam ölni magamat, de akkora bátorság nem volt bennem, hogy ezt meg is tegyem.

Nem vallásos családban nőttem fel, így Istenről csak akkor hallottam, ha valaki szidta. Azért mégis érdekelt a szívem mélyén; valóban létezik-e Isten?

Egy napon amikor már sem munkahelyem, sem reményem nem volt, Isten szerető karja elért hozzám. Életemben először hallottam Jézus Krisztusról, hogy Ő emberré lett Isten, aki azért jött e világra, hogy ha valaki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örökké éljen. Azért jött, hogy meghaljon értem és minden emberért, halálával és feltámadásával eltörölje minden bűnömet.

Ekkora szeretetről még sohasem hallottam. Egy fiún keresztül szólt hozzám Isten, és a szívemben bizonyos lettem, hogy csak Jézus Krisztus az, aki teljesen meg tudja változtatni hiábavaló életemet.

Ekkor megvallottam bűneimet és bocsánatot kértem Istentől, befogadtam Jézus Krisztust a szívembe, hogy tegyen rendet az életemben. Amikor ez megtörtént, újjászülettem, Jézustól új szívet és életet kaptam.

Olyan öröm és békesség töltött el ezen a napon, amire egész kiskorom óta vágyakoztam, de nem tudtam, mi adhatja meg ezt nekem. Most már tudom: Isten az, aki teremtett engem, és az övé vagyok, drága Jézus Krisztus pedig a legjobb barátom, akinél jobban senki sem tud szeretni.