Mégis élek

Gyermekkoromban kaptam vallásos nevelést, de nem találkoztam Isten szeretetével és kegyelmével. Jó dolog volt hittanra járni, ministráltam is a templomban, vallásos életet éltem, csak nem voltam hívő. Mégis olyan „szépen” tudtam játszani a rám szabott szerepeket. Valamiféle hitem talán volt, mondtam is hogy én hiszek Istenben, de nem hittem benne eléggé, nem volt fontos a számomra. Már akkor is sok bűnt követtem el, gyakran hazudtam a szüleimnek, és sok kis hibát követtem el, de azt elég jól megtanultam leplezni.
Falun nőttem fel, és mikor a városba költöztünk már a vallást sem gyakoroltam. Néha elmentem templomba, de lassan teljesen elfordultam Istentől. Szüleimtől elköltöztem, albérletbe mentem, és az életem elkezdett lecsúszni. Rászoktam a dohányzásra, majd az italra, és csak a testi vágyaim kielégítésével törődtem. Mindeközben azt hittem magamról, hogy milyen jó vagyok. Nyolc év telt el így, és egyre rosszabb lett. Sok bűn teljesen átszőtte az életemet. Már nem tudtam dohányzás nélkül létezni, és a részegeskedés mindennapossá vált. Ezt egy ideig csak otthon, egyedül, vagy szűk baráti körben tettem, de aztán már nyilvánosan, magamat mások előtt megalázva, másokat megbotránkoztatva is. A legmélyebb pont az életemben 2012 tavaszán volt. Ekkor Isten erős kézzel kiragadott a nyomorúságomból. Akkor már délelőtt sem szégyelltem inni. Elmentem egy barátomnak segíteni. Aznap nagyon berúgtam. Borsót vetettem, hason csúszva, és a földön fetrengve. Olyan voltam, mint egy állat. Az emberi méltóságomat teljesen levetkőztem. Majd hazamentem, és elkezdtem főzni, de elaludtam. Az étel leégett, és olyan hatalmas füst volt, hogy a szomszédok tűzoltót hívtak. Én nem tudom hogy történt. Homályos képeim vannak róla hogy minden érzés, vagy gondolat nélkül keltem fel, zártam el a gázt, és hajoltam ki derékig az ablakon, mert akkor már fuldokoltam. Aztán hallottam a közeledő szirénák hangját. Majd két vagy három tűzoltó rontott be a lakásba, járkáltak, és keresték, hogy van e tűz. Végül megkérdezték hogy jól vagyok e, és elmentek. Én meg csak ültem a szoba közepén, a füstfoszlányok között, és az járt a fejemben, hogy miért élek még? Nekem meg kellett volna halnom, nem érdemlem meg, hogy éljek. Mégis itt vagyok, hiszem, hogy Isten keltett fel, magamtól meghaltam volna. Akkor én új életet kaptam. Elkezdtem keresni Istent, és Ő napról napra többet ad nekem. Találtam egy nagyszerű gyülekezetet, ahol az igaz Istenről hallok, ahol végre megsejthettem mit tett értem Isten, és hogy ki Jézus, hogy mit jelent a megváltás. Elkezdtem megsejteni milyen nagy az Ő szeretete, és mekkora az Ő kegyelme. Régen is hallottam én ezeket a szavakat, de nem fogtam fel, nem éltem át. Tudom mondani azt, hogy ÉLEK. Isten szeret, és jó vele. Azóta nem iszom alkoholt. A dohányzásról is könnyen leszoktam. Szeretném az új életemet Istennel tölteni, az Ő útjain járni. Nekem már ez az életem, és ez nagyon jó. Kívánom mindenkinek, hogy találkozzon Istennel. Nem azt kívánom, hogy legyen nyomorúságod, hanem ha nem érzed Isten szeretetét, akkor keresd! Érdemes keresni! Ha valamiben tudok segíteni, ha kérdésed van, írj, az e-mail címem: nanasi83@freemail.hu.
Kívánom, hogy fordulj Istenhez, mert Ő jó, és mindenek felett való.



Sanyi.