Nem várt fordulat-Zsófi története

27 éves vagyok, kutató. Sosem gondoltam volna, hogy képes leszek hinni Istenben. Nem az én érdemem volt a megtérésem. Én nem tettem érte semmit. Isten akarta.

A sorsom egy igazán erős lánnyá tett. Kemény életem volt. Kevesen néznek szembe annyi nehézséggel, mint én. De nem azért fordultam Istenhez, mert mankóra lett volna szükségem. Én odáig jutottam, hogy teljesen logikusan végiggondoltam az életemet, annak értelmét, a kilátásokat, és egész egyszerűen el akartam vetni magamtól. Meg akartam ölni magam. De nem sírva. Hidegen, logikusan, eltökélten. És akkor Isten ezt megakadályozta, megmutatta nekem, hogy Ő létezik, és kiragadott a régi életemből. De elmesélem a történetet elölről, hogy megértsd.

Értelmiségi szüleim vannak, de apám vert engem és a testvéreimet. Örök megfélemlítésében éltünk. Nem gondoskodtak rólunk. Még 19 éves koromig előfordult, hogy apám összevert. Aztán kiraktak otthonról, én pedig rengeteget dolgoztam és tanultam egyszerre. Össze-vissza jártam az országot, egyik városból a másikba költöztem. De végül mégiscsak kutató lett belőlem. Istennek köszönhetem. Ezzel biztosította számomra a menedéket. A tanulásba belemenekülhettem, és a természet tökéletességét, végtelen összetettségét látva belém égette a biztos bizonyosságot, hogy Ő létezik. A másik menedékem a szex és a kapcsolatok voltak. Rengeteg barátom volt. Voltak komoly kapcsolataim is. Többször el akartak venni felségül. Viszont bennem örök elégedetlenség, nyugtalanság volt. Rossz alapokra építettem a kapcsolataimat. Végül mindig leléptem. Sokakat megbántottam nagyon. Egyszer az eljegyzés után buktam ki, és szakítottam. Ezen kívül nagyon sok rövid kapcsolatom is volt. És aztán mikor már teljesen semmibe vettem mindent, akkor szeretőket tartottam, csak ne legyek egyedül. Elhittem, hogy a szex csak szex, és nem kell komolyan venni. Egyedüli célom az volt, hogy legyen velem aznap este valaki, ne legyek egyedül. Csak a röpke gyönyör érdekelt, mert láttam, hogy más örömöm úgysincs az életben. Úgy voltam vele, hogy ha egyedül vagyok, azért szenvedek, ha valakivel vagyok, azért szenvedek, akkor teljesen mindegy, hogy mit csinálok, és teljesen mindegy mikor kivel fekszek le. Úgy 20-25 barátom/szeretőm volt. Nem bulikban csináltam ezt. Teljesen józanul. Miután elvégeztem az egyetemet lebetegedtem. Egy éven át keresték mi a bajom, és találomra rengeteg gyógyszert szedettek velem, hátha valami hat. Végül már járni sem tudtam, annyira fájt a hasam. Ekkor megműtőttek, endometriosisom volt. Utána egy évig kezeltek hormonokkal. A hormonkezelés teljesen tönkretett mind fizikailag, mint lelkileg. Komoly depresszióba süllyedtem, bár erre korábban is hajlamos voltam. A kezelés vége felé lett egy barátom, akivel nagyon megviselt a sok veszekedés, gond. Szerettem őt, de alaposan tönkrementem ebben a kapcsolatban. Ekkoriban is egyedül éltem, egy szobát béreltem, mint most is. Majd jogosítványt szerettem volna, mert a családom mindig erőltette ezt. Miattuk kezdtem el, hogy túl legyek a nyomáson. Mindenki azt hitte zseni vagyok, nekem semmi sem akadály. De komoly fóbiát kellett leküzdenem, hogy vezessek. Sokszorosába került, mint terveztem, teljesen eladósodtam. És közben persze senkim sem volt, akire számíthattam volna. Mert a szüleimmel ugyan tartottam a kapcsolatot, de ők nem azok, akikre lehet számítani a bajban. És nem tudtam őket szeretni sem. Nem volt ételre pénzem. Csak a munkám volt jó, ott szerettek, jól hangzott, hogy kutató vagyok, de nagyon keveset fizettek. Alapjában véve nem látszott rajtam semmi, amin keresztülmentem, mert mosolygós vagyok, de közben minden romokban volt körülöttem. Ekkor fogtam magam egy nap, és elmentem a lakótársammal egy istentiszteletre, és Isten megszólított. Azt mondta, hogy így, ahogy vagyok, lehetek az ő gyermeke. Nem számít, hogy milyen ruha van rajtam, nem számít, hogy mit dolgozok, nem számít, hogy milyen bűnös életet éltem eddig. Bármilyen is vagyok, én lehetek az ő gyermeke! Nem kell semmi különös hozzá! Csak akarjam Őt én is! Mert ő ott volt velem mindvégig, csak én nem figyeltem rá. De most megismerhetem. Úgy, ahogy vagyok. Addig én sosem tudtam elhinni, hogy Isten létezik. Láttam, hogy a hívők kedvesek, de a hit nem ment. Akkor viszont átfordult bennem valami, és ezt nem én tettem. Elmondtam magamban egy imát, amiben kértem Istent, hogy mutassa meg magát, és költözzön be a szívembe, mert ha ő létezik, akkor én szeretném Őt megismerni. Erre egy héttel volt egy nehéz napom, és meg akartam ölni magam. A polcomon már ott volt a laborból lopott methanol, amit ez alkalomra tartogattam. Hála az Úrnak aznap nem azt választottam, hanem egy doboz nyugtatót vettem be, és 1 liter bort ittam rá. Gondoltam vagy meghalok, vagy nem. Teljesen mindegy volt, nem érdekelt. Anyukám talált meg. Nem szokott meglátogatni, de aznap eljött. Az ajtó nyitva volt, és hívta a mentőket. Gyomormosás. Utólag jutott eszembe, hogy mielőtt bevettem a gyógyszereket, mit mondtam Istennek. Azt mondtam: „Istenem, ha nem veszel ki ebből az életből, amiben élek, és nem raksz bele egy másikba, akkor én nem tudok tovább élni. Én egyáltalán nem tudom ezt így folytatni. Nem tudom elképzelni sem, hogy hogyan élhetnék.”

És Isten ezt az imát meghallgatta. Utána teljesen megváltoztatta az életemet. Akkor még nem is sejtettem, hogy ez az öngyilkossági kísérlet mekkora nagy áldás lesz az életemre.

Egy hónapra rá megvallottam minden bűnömet, elfordultam az addigi életem bűneitől, és megkeresztelkedtem Jézus Krisztus nevére, elfogadva az ő váltságát. Mert aki hisz őbenne, annak eltörli az összes bűnét, és új életet ad. Isten nem szerette volna, ha mi halunk meg, és pokolra jutunk, hanem ő örök életet szeretne adni mindenkinek a Mennyben. Ez Isten tökéletes terve!

Én az által értettem ezt meg, ami velem, és az akkori barátommal történt.

Én nagyon szerettem őt. De láttam, hogy nagyon rossz dolgokat cselekszik. Beszédében durva, megalázza az embereket, képtelen kimutatni a szeretetét, megadni a gondoskodást azok iránt, akiket szeret, és kényszeresen megy a lányok után. Felismertem, hogy ő ezeknek a rabja. De tudtam, hogy a szíve mélyén ő nem ilyen akar lenni, csak képtelen megváltozni. Én viszont szerettem volna megmutatni neki, hogy milyen rossz, amit csinál, ezért tűrtem a megaláztatást, elszenvedtem, és elmondtam neki mindig, hogy mennyire fáj ez. De szeretem. Csak közben teljesen tönkrementem. És végül meghaltam volna, ha Isten nem ment meg. Jézus is valahogy így van ezzel. Annyira végtelenül szeret minket! Szeretne minket megtisztítani a bűneinktől, hogy megmentsen minket az ördög rabságától, és a pokoltól. Ezért ő feláldozta magát, magára vette a mi bűneinket, és mint áldozati bárány meghalt helyettünk. Csak ő volt erre képes, hogy tisztára mosson minket, mert ő Isten volt egyben. Amit én tettem, azzal nem tudtam segíteni a barátomnak, mert én is csak egy bűnös ember vagyok. Viszont nagy segítség volt Istentől, hogy ezen keresztülmehettem, mert így megérthettem mindazt, amit Jézus tett értünk, és biztos sohasem felejtem el.

A megtéréskor a legnehezebb döntést a szexel kapcsolatban kellett megtennem. Nem tudtam volna elképzelni, hogy hogyan lehet kibírni szex nélkül a házasságig. Főleg a mai világban.

Végül beláttam, hogy nem volt gyümölcse. És írtam is hová jutottam. Az öngyilkosságig. Hát innentől kezdve nem mindegy? Kell kötődni a szexhez? Minek? Hozott jót? Beláttam, hogy semmi jóval nem járt, és kész voltam feladni. Azt nem tudtam mit fogok kezdeni a vágyammal, de az akaratom meg volt hozzá, hogy döntést hozzak. És Isten megsegített. Mert ha hiszitek, ha nem, ezt a problémát úgy elfújta a szél, mintha nem is lett volna. Isten csodája ez! Egyáltalán nem nyomaszt a vágy. És nem jelent problémát, hogy várjak. Olyan békességem van, mint soha. És nem adnám ezt a békességet oda semmiért sem!

Csak úgy ittam magamba a Biblia szavait. Csak az érdekelt, hogy Istennel megismerkedjek. Szomjaztam Istenre! Mert korábban nem ismertem, de akkor hirtelen elkezdett tanítani, és személyesen szólni hozzám. Minden adandó alkalommal mentem a gyülekezeti alkalmakra, a munkahelyemen a tanításokat hallgattam az internetről munka közben, otthon pedig Bibliát olvastam. Isten szépen kerekké formált tanításokat adott, témáról témára vezetett engem, ami persze emberi ésszel felfoghatatlan, hogy ennyi különböző forrást, hogyan lehet mindig összehangolni, de Ő összehangolta. Ha üzenni akart, akkor akár tízszer is elmondott nekem egy dolgot egymás után. Nem tudtam a Bibliába olyan helyre lapozni, vagy olyan tanítást hallgatni, ami nem az adott témához kapcsolódott. Isten mindig mindent megszervezett, és a mai napig megszervez, személyesen nekem címez, engem tanít, igazgatja az életemet, tanácsot ad, és előre felkészít a feladatokra. Letagadhatatlan az ő beszéde. És az imáim meghallgattattak. Elkezdtem imádkozni az emberekért, és csodák történtek. Isten elém vezetett olyan személyeket, akikhez tulajdonképpen semmi közöm nem volt, vagy évek óta nem láttam őket, mégis az imát követően kapcsolatba hozott minket, hogy személyesen is segíthessek. Csak ámuldoztam. A mai napig is mély csodálattal nézem hogyan művel valódi csodákat az életembe, hogyan formálja a szituációkat. Minden hétre újabb, és újabb tervet ad nekem, és én csak követem, ő pedig megáld. Nagyon izgalmas lett vele az életem! A gondolkozásom pillanatok alatt megváltozott, ahogy megismertem a Bibliát, Isten Igazságát. Helyére került minden, és végtelen nyugalmat, békességet kaptam. Soha sem tapasztaltam ilyet korábban.

Kívánom, hogy te is éld át a megtisztulás csodáját! Az Úr áldjon!