Tessza bizonysága

Megtérésem időszakát megelőzte 29 év, amit Isten nélkül „kiegyensúlyozott családban” mégis magányosan éltem. Tudatos Istenkeresés volt jellemző erre az időszakra, de nem voltam tudatában annak, hogy Őt keresem. Leginkább a csillapíthatatlan sóvárgás volt jellemző és olyan űr, amit nem tudott semmi és senki betölteni. Ez az űr egyre nagyobb lett és egyre jobban kerestem a megoldást, mindenhol-mindenben és mindenkiben. 25 éves koromban megismertem azt az férfit, akit Isten kirendelt mellém, az Úr kegyelméből 2011. április 30-án házasságot kötöttünk, nem keresztény lélekkel. Mivel eredendően Római Katolikus vallásban nevelkedtünk, így egy katolikus templomban volt a szertartás annak rendje és módja szerint. Ezen a nyáron a születés és a halál hatotta át az életünket, esküvő és temetés sorozatok vonultak végig ezen az időszakon. Ehhez a nehézséghez annak a tudata is hozzá adódott, hogy szívünk vágya volt már több éve, hogy gyermekünk szülessen, de nem történt meg a csoda. Ezt mindketten hatalmas fájdalomként éltük át. Lassan észrevettük, hogy már egymástól sem kapunk segítséget. Következett a mélyzuhanás. Majd ebben a zuhanásba Isten kifeszítette a hálóját és elkapott mindkettőnket és ezen a vasárnapon, azaz pontosan 2011. szeptember 18-án az Úr elhívott a kecskeméti baptista gyülekezetbe. „ Kövess engem” János 21, 19 Amikor a padban ülve hallgattam az Igét éreztem, hogy változás történt a szívemben . Hallok és Látok! Szólt hozzám Isten, elhívott és magához ragadott ott azon a vasárnapon. A gyülekezet az első perctől fogva a „lelki otthonunk” lett, olyan módon, hogy soha ilyen megtapasztalásunk még nem volt azelőtt. Vártuk a vasárnapokat, vártuk az Istent keresők biblia óráját és vártuk a találkozást a testvérekkel, ami a mai napig így van. A Biblia olvasás közben egyre jobban kezdtük megismerni az Úr akaratát és számtalan kérdésre a testvérek által is kaptunk választ, és egyre rájöttünk, hogy mi a legfontosabb feladatunk: Hasonlóvá válni Jézushoz. Csodálatos módon kaptunk meg mindent, amire szükségünk volt ahhoz, hogy ebben a folyamatban ne sérüljünk, hanem ellenkezőleg, gyógyuljunk a régi sebekből. Az Úr engedte meglátni, hogy valójában azért szeret, aki én vagyok, nem azért amit teszek vagy, ami történik az életem során. Kegyelemből, előbb adott életet nekem, mint én adhattam a gyermekemnek. Legfontosabb, hogy megértettem és megélhettem, hogy az Ő gondolata más, mint az enyém. Segített a szívemmel megérteni, hogy az Ő terve sokkal magasztosabb, így ki tudom mondani lélekből, hogy Atyám legyen meg a te akaratod. Szívem vágya az Úr tervében maradni és követni engedelmes szívvel. Bár szívünkben egyenlőre még vágyakozás, hogy az Úr akaratából gyermekünk szülessen, de azzal a lélekkel és tudattal élhetjük a mindennapjainkat, hogy életet adott nekünk, kiragadott a sötétségből, Jézust hozta el nekünk, mint személyes megváltónkat és minden szükségletünket betölti életünk minden pillanatában. Dicséretet zengek az Úrnak! Bírák 5, 3